Szerző: Alex Leigh

Ez talán egy kicsit túlzás. De maradj velem. Amikor a lányom kicsi volt, nagyon türelmetlen volt. Fogalmam sincs, honnan örökölte. Mindenesetre fürdés után mindig úgy öltözött fel, hogy nem szárította meg magát rendesen. Ez vezetett a “nedves zokni példázatához”.

Először is, meg kellett találnia a zoknit. Gyakran rossz fiókban volt. És soha nem ott, ahol a párja. Miután végre sikerült összepárosítani a zoknikat, jött a következő frusztráció: az egykor száraz zoknit fel kellett húzni a vizes lábára. És ez a zokni korai tönkretételének biztos módja. A láb és a zokni interface-elése sokáig tartott, nehéz volt, és mire végre elkészült, már a lába és a zoknija is nedves volt. Ekkor a folyamat megismétlődött a másik lábán.

Mi köze van ennek az adatmenedzsmenthez és az adatirányításhoz (data governance-hoz)? Gondoljunk a zoknira úgy, mint a nyers adatokra, amelyeket először nem találunk meg (silók, elérhetőség), majd nem tudunk megfeleltetni (kategorizálás, minőség). Ezután a zokni lábra való felhúzása fájdalmasan nehéz (folyamat, adatmenedzsment), és a végeredmény egy nedves zokni (adatirányítás, minőség).

Mennyi erőfeszítés, és az eredmény messze nem az, amire számítottunk. Legjobb esetben is szuboptimális. Komoly frusztrációt okozott, amíg elvégeztük, mégis folyamatosan ismételjük az egészet. Nincs időnk arra, hogy megpróbáljunk javítani a folyamaton, kivéve a zokni kanyarjainak levágását, ami végül tönkreteszi a zoknit (hibák megjelenése, az adatokba vetett bizalom csökkenése).

És itt a lényeg. MI A ZOKNIT HIBÁZTATJUK. És nem két zoknink van, a szervezetünk nem kétlábú, hanem olyan, mint egy virágzó százlábú. Több száz, több ezer zoknink van, és arra vagyunk kárhoztatva, hogy folyton a vizes lábunkon húzzuk őket.

Itt törik meg a metafora. A különbség az, hogy a lányom megtanulta, hogyan kell tennie. Látta, hogyan öltözködik a többi gyerek (egy szülőtől nyilván nem fogadott el tanácsot), és rájött, hogy van egy egyszerűbb, gyorsabb és kevésbé frusztráló módja annak, hogy a nedves lábtól a száraz zokniig eljusson.

Az a kör, amelyet nehezen tudunk megtörni az adatkezelés és -igazgatás terén, az, hogy “soha nincs idő arra, hogy jól csináljuk, de arra mindig van idő, hogy kétszer csináljuk meg”. Külön-külön mindenki belátja, hogy ez egy nonszensz. Kerüljünk azonban egy olyan szervezetbe, aminek merev a kultúrája, ahol megszokottak a funkcionális silók, miközben a változások őrült ütemben zajlanak – és úgy tűnik, azonnal elfelejtjük az egyéni bölcsességünket.

Ezért a technológia soha nem fog megmenteni. A kultúrával kell kezdeni, és ha nem tudunk a miérteken változtatni, akkor soha nem jutunk el a hogyanokhoz. A technológia természetesen fontos, de ha nem összpontosítunk először a helyes megoldandó problémára, akkor csak gyorsabban fogjuk mozgatni a vacak adatokat.

Tehát 1. lépés: ne hibáztassuk a zoknit, 2. lépés: vegyünk rá mindenkit, hogy ne hibáztassa a zoknit, 3. lépés: találjuk ki, hogyan magyarázzuk meg, hogy a zokni vizes marad, hacsak nem teszünk ellene valamit. 4. lépés: kezdjünk hozzá, változtassunk, mutassuk meg, milyen értéket képvisel, ha másképp csináljuk.

Tedd a mai napot a zoknis fiókod rendbetételének napjává. Túl sokáig éltünk vizes lábbal!

Forrás: Poor data management and governance is a wet sock problem. | LinkedIn